Örkény Antal szociológus az MTA doktora, az ELTE Társadalomtudományi Kar egyetemi tanára. Legfontosabb kutatási területei: társadalmi igazságosságérzet, generációs igazságosság, köznapi nemzettudat és identitás, tizenévesek politikai szocializációja és multikulturális beállítódása, a Kárpát-medence interetnikus viszonyai, kisebbség és többség együttélése a régióban, migrációs potenciál a Kárpát-medencében, nagyvárosi bevándorlócsoportok politikai és társadalmi integrációja, etnicitás és előítéletek, a rendőrök beállítódásai a romákkal szemben, gondolkodtató közvélemény-kutatás a magyarországi roma kisebbségről, sikeres roma életutak és a romák társadalmi integrációja.
Archívumunkban egy több hullámban, különböző módszerekkel (interjú, kérdőív) készült mobilitáskutatás dokumentumai érhetőek el. A vizsgálatban az 1950-es évek szakérettségi képzését és az abban résztvevők későbbi életpályáját kutatta Örkény Antal és Kovács M. Mária.
“… amikor foglalkozni kezdtünk az ötvenes évek kínálta nagy karrierekkel és mobilitási pályákkal, azt hittük, mindez már történelem. De hamar kiderült, hogy a szakérettségi emléke ma is szélsőséges indulatokat ébreszt az egykori hallgatókban. … Hogyan látják önmagukat és hogyan látnak minket? Erre kerestük a választ, amikor közel tíz éve hét volt szakérettségissel elmeséltettük az életüket. Azóta sok év elmúlt, a megkérdezettek és saját életünk is megváltozott. De amikor elővettük újra az akkori magnószalagokat, beszélgetéseink még izgalmasabbnak tűntek. És ma, amikor ismét önvallomásra bírjuk néhányukat, nemcsak a történelemre, de a mára és benne önmagunkra is kíváncsiak voltunk. … “ (részlet a Káderek című könyv bevezetőjéből, 5. oldal)
A rövid ideig tartó, 1948-ban bevezetett, majd 1955-ben megszüntetett szakérettségis rendszerben nem kevesebb, mint húszezer ember élete vett új irányt. Váratlanul megnyílt számukra a továbbtanulás, a társadalmi mobilitás, az új kapcsolatok építésének, egy új életnek a lehetősége. A szakérettségi bevezetésének állam által hangoztatott célja az alacsonyabb társadalmi helyzetű, érettségivel nem rendelkező „munkásgyerekek” támogatása volt, lehetőség a középfokú végzettség megszerzésére, a továbbtanulásra és az érvényesülésre. Fő célként azonban egy sokkal inkább politikai jellegű igény, az egyre jobban növekvő „káderigény” kielégítését tartotta szeme előtt az állami vezetés. A kiválasztottak életútja két évig egybeforrt, ezzel a (változó megítélésű és kimenetelű) felemelkedés, illetve annak lehetősége mellett közös identitást, közös emlékeket is kaptak.
A nyolcvanas évek elején Örkény Antal és Kovács M. Mária, arra keresve a választ, hogy az összesen nyolc évfolyamnyi egykori szakérettségiző élete hogyan alakult az iskola befejezése után, többükkel életútinterjút készített, majd, akit lehetett, tíz év elteltével újra felkeresett. A résztvevők az előtörténetükről is beszámoltak, arról, milyen háttérrel rendelkeztek, hogyan kerültek a szakérettségi programba és milyennek látták azt. Az emlékezés közben „hamar kiderült, hogy a szakérettségi emléke ma is szélsőséges indulatokat ébreszt az egykori hallgatókban”.
A két hullámban, 1981-82-ben és 1989-ben zajló interjús kutatás eredménye az 1991-ben megjelent Káderek című könyv. A kutatás vezetői Kovács M. Mária és Örkény Antal voltak. A kutatás során készült interjúknak csupán töredéke (6 darab) került a kiadott kötetbe. Az archívum tulajdonában lévő gyűjtemény tartalmaz ezeken kívül meg nem jelent interjúrészleteket, interjútöredékeket is.
A kvalitatív interjús kutatás mellett Örkény Antal 1989-ben „Kvantitatív kérdőíves szociológiai kutatás az 1950-es években kiemelt káderekről” címen” kérdőíves felmérést is készített volt szakérettségisekkel a szakérettségi utáni évek, a szakérettségi hatásainak pontosabb megismerésére. A kérdőív kitért a származásra, a mobilitás- és foglalkozástörténetre, anyagi körülményekre, politikai, közéleti gondolkodásra, attitűdökre, elégedettségre, a szakérettségire és a szakérettségit követő iskolai, majd munkahelyi előmenetelre. A kérdőív – a kornak és a témának megfelelően – számos nyitott, hosszan kifejthető kérdést tartalmaz. Az empirikus kutatás eredményei egyelőre feldolgozatlanok.
Archívumunk Örkény-gyűjteményében a „Káderek” kutatás kvalitatív és a kvantitatív módszerrel végzett vizsgálataihoz kapcsolódó anyagok, dokumentációk egyaránt megtalálhatóak. Előbbi sorozat 23 darab interjúrészletből és tanulmánytervezetekből, valamint magából a Káderek című könyv fejezeteiből áll, utóbbi a felmérés során használt kérdőívet, kutatási háttéranyagokat, valamint egy előadástervezetet tartalmaz.